SPOILER-VESZÉLY ! 
   
"Sylvia túl sokat tud…
de nem eleget ahhoz, hogy megállítsa a gyilkost.

Sylvia Bell egy dologban teljesen biztos – húgának barátnője, Sophie nem önkezével vetett véget életének. Valaki meggyilkolta.
Vivi tudja, mert tanúja volt. Mindenki azt hiszi róla, hogy narkolepsziás, de valójában nem elalszik, mikor elveszti az eszméletét. Ilyenkor valaki más elméjébe jut, és az ő szemével látja a világot. Így csusszant bele a húgába, mikor puskázott a matek dolgozat közben, vagy egy tanárába, aki titokban iszik az órák előtt. Nagyot kellett csalódnia állítólagos legjobb barátnőjében az iskolai bálon. De semmi sem készíthette fel arra, ami egy októberi éjjel történik vele. Hogy egy véres kést szorongató, titokzatos alak elméjébe csúszik, aki Sophie véres teste fölött áll.
Vivi nagyon szeretné megosztani valakivel a titkát, de ki hinne neki? Olyan őrültségnek hangzik, hogy még legbizalmasabb barátjának, Rollinsnak sem meri elmondani, hát még a rendőrségnek. Még ha meg is bízhatna Rollinsban, a fiú az utóbbi időben távolságtartóan viselkedik vele, különösen, mióta Vivi több időt tölt egy másik fiúval, Zane-nel.
Vivi, aki titkok, hazugságok, veszélyes helyzetek szörnyű hálójába keveredik, nem fordulhat senkihez, egyedül kell lelepleznie a gyilkost, mielőtt újra lecsaphatna.”

 

2012. március 27-én látott napvilágot Jill Hathaway Slide – Mások szemével című könyve. Amerikában a Pitch Dark, itthon pedig az Egmont Dark adta ki.

Legelőször az Egmont kiadó honlapján akadtam rá a könyvre és a fülszöveg nagyon felkeltette a kíváncsiságomat. Végül nővérem meglepett vele névnapom alkalmából. :)
Cseppet sem tudom szokványosnak nevezni a történetet, mivel még ehhez hasonló regényt sohasem olvastam. A borító is nagyon passzol a könyv világához. Tetszik ahogy szinte az egész kép elmosódik rajta. Érezteti azt az eufóriát, amibe Sylvia esik minden csusszanás alkalmával. A fordítás is alapos, csak egy-két gépelési hiba fordul elő a könyvben. Ezért azt mondom, le a kalappal a kiadó és a fordító előtt, ugyanis manapság elég szomorú, hogy kevés a normálisan lefordított könyvek száma.

 

A történetről

Jill Hathaway

Egyáltalán nem szívderítő olvasmány. Aki inkább a vidámabb történeteket szereti, az a kezébe se vegye.
Sylvia Bell narkolepsziás, középiskolás diáklány, akinek anyja halála óta furcsa „látomásai” vannak. De csak olyankor, amikor más emberek fontosabb tárgyait megérinti. Nem érti meg igazán senki. Mikor apjának mesélt élményeiről pszichiáterhez küldte, aki azzal vádolta, hogy össze-vissza hazudozik, ezzel is a figyelem középpontjába kerülve. Egyetlen embernek mesélhetne erről, legjobb barátjának, a visszahúzódó Rollinsnak, de nem mer előtte kitárulkozni korábbi tapasztalati miatt. Fenekestül felfordul az élete, mikor húga barátnője meghal. Ugyanis halálakor pont belecsusszan a gyilkosba, de természetesen csak hosszas nyomozás után jön rá ki az…
Rossz hangulata ellenére nagyon olvastatja magát a könyv, mert Sylvia minden egyes csusszanásával újabb kérdések vetődnek fel az emberben. Vajon most a gyilkosba csusszant bele? Ennek az alaknak mi köze van az egész ügyhöz? Engem mindig lázba hozott. Úgyhogy csak olvastam, olvastam és olvastam, míg vége nem lett. Tényleg jó volt, de valamiért nem bánom, hogy nincsen folytatása. Ez így egy megfelel egy teljes könyvnek. Ami azt illeti, ezt nem is nagyon lehetne folytatni.
Voltak benne részek, ahol nagyon összeszorult a torkom, máshol pedig egyenesen felháborodtam.
Sajnos ez a történet is jó példa arra, hogy legtöbbször a gyerekek isszák meg a levét szüleik ballépéseinek vagy keserűségeinek. Zane az életével fizetett anyja őrültségéért. Sylvia és a húga, Mattie is szenvednek apjuk keserűsége miatt. Éveken át elhanyagolta őket, saját gyászába temetkezett. Sohasem értettem, mi értelme ennek, de úgy néz ki, erre sohasem fogok rájönni.
Habár a végére úgy-ahogy jobbra fordulnak a dolgok, mivel valamennyire a lányok apjának is sikerül összeszednie magát és így újra egy boldog családot alkothatnak. Együtt próbálnak túllépni az anya halálán.

Mély nyomot hagyott bennem ez a könyv és habár a szórakoztató irodalomhoz tartozik, mégis elgondolkodtató valamilyen szinten. Még akkor is ha YA regényről van szó…
Egyébként ez az írónő első regénye, de ahhoz képest nem végzett rossz munkát.

Az előzetesét is érdemes megnézni. Van benne valami hátborzongató mégis jó.