"Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be."

 

A könyvet eredetileg 1999-ben adták ki Stardust cím alatt, majd itthon az Agave könyvkiadó gondozásában jelent meg 2007-ben, majd 2010-ben ismét kiadta. A belőle készült film, pedig 2007-ben készült el.

Neil Gaiman

Legelőször a filmet láttam és az is nagyon tetszett. Ezek után muszáj volt elolvasnom a könyvet is. És igen. Egyszerűen imádtam. Gaiman-nek a stílusa teljesen magával ragadott. Gyönyörű a nyelvezete. Annyira szépen meg tudja fogalmazni még a legcsúnyább dolgokat is, hogy észre sem veszi az ember, hogy mennyire az.

Habár kicsit becsapós a címe, mert először az ember azt gondolná, hogy ez inkább gyerekeknek szóló történet, de nem. Ez felnőtteknek való. Az embernek a mese szó hallatán, mindig a gyerekek jutnak az eszébe. Pedig a mese nemcsak a gyerekeké. A mese mindenkié. Nincs korhoz kötve.

Olvasás közben olyan volt, mintha a felnőtt és gyereklétben lebegtem volna egyszerre. Kissé furcsa volt számomra, de hamar felvettem a ritmusát.

Aprócska negatívumként annyit tudnék kiemelni, hogy túlságosan kiszámítható volt a vége. Már az elejétől fogva tudni lehetett, hogy a főszereplő, Tristan végül kit fog feleségül venni. De még ennek ellenére is elnyerte a tetszésemet.

Ezt a könyvet azoknak érdemes elolvasni, akik ki akarnak szakadni a mostani felgyorsított világból és felnőtt énjük megtartása mellett, kis időre vissza akarnak térni gyermeki mivoltukhoz.

Egy kis apróságként, beraktam a filmből egy részletet: