"Once you start The Girl with the Dragon Tattoo, there's no turning back. This debut thriller–the first in a trilogy from the late Stieg Larsson–is a serious page-turner rivaling the best of Charlie Huston and Michael Connelly. Mikael Blomkvist, a once-respected financial journalist, watches his professional life rapidly crumble around him. Prospects appear bleak until an unexpected (and unsettling) offer to resurrect his name is extended by an old-school titan of Swedish industry. The catch–and there's always a catch–is that Blomkvist must first spend a year researching a mysterious disappearance that has remained unsolved for nearly four decades. With few other options, he accepts and enlists the help of investigator Lisbeth Salander, a misunderstood genius with a cache of authority issues. Little is as it seems in Larsson's novel, but there is at least one constant: you really don't want to mess with the girl with the dragon tattoo." 

 

Igen, én az angol nyelvű változatát olvastam el, nem a magyart. Bár mindkettőben ugyanaz van, szóval ilyen szempontból teljesen lényegtelen.
A szerző, Stieg Larsson eredetileg 10 részt tervezett, de sajnos nem tudta megvalósítani elképzeléseit, mivel
50 évesen váratlanul elhunyt. Már az első kötet megjelenését sem érte meg.

A történetről

Stieg Larsson 1954 - 2004

Azért kezdtem el olvasni, mert sokan Jo Nesbo-höz hasonlították és az ő könyve nagyon megtetszett. Úgy gondoltam ez is olyan lesz. De nem. Teljesen mást kaptam. Egy rendkívül hátborzongató, néhol már gusztustalan történet tárult a szemem elé olvasás közben. Bizonyos részeknél szinte szó szerint a hányinger kerülgetett. Emiatt nagyon vegyesek az érzéseim az egész regénnyel kapcsolatban. Nem tudom, érdemes-e a második és a harmadik részét is elolvasnom.
Az elején a cselekmény két szálon fut: az újságíró és a tetovált lány szemszögéből is bepillantást nyerhetünk az ügybe. Csak később, több mint a könyv felénél kezdődik el a közös nyomozás. Addig egy „szerelmi szálat” szövött bele a szerző, mert ugye az sosen maradhat ki. Bár részemről teljesen feleslegesnek tartottam. Számomra nem tűnt tőle pörgősebbnek a sztori. Tényleg igazán akkor indul be minden, amikor már Salander és Blomkvist együtt dolgozik.
Szokványosnak egyáltalán nem mondható a könyv már csak azért is, mert váratlan, számomra teljesen idegen fordulatok vannak benne. Például az unokahúg eltűnésével kapcsolatban azt gondoltam, hogy már csak a holtteste fog előkerülni és egy pillanatig sem sejtettem, mennyire beteges az egész Vanger família. Mikor mindezek a dolgok kiderültek róluk a hideg futkosott a hátamon. Ezért csak tényleg erős idegzetűeknek ajánlott.
Viszont olyan szempontból érdekel a folytatása, hogy habár a lány eltűnése megoldódott egy dolog még mindig nem tisztázódott. Hogyan halad tovább a Wennerström-ügy? Sikerül-e Mikael-nek bebizonyítania az igazát? Mi lesz Salander-rel? Nem is tudom, hogy ezekre a kérdésekre szeretnék-e választ kapni.
 

A szereplőkről

Sajnos valamiért nem tudtam velük igazán azonosulni, mivel számomra eléggé elvontak, különösen Lisbeth Salander. Larsson különc viselkedéssel és rendkívül magas IQ-val próbálta különlegessé tenni az ő karakterét, de én nem igazán tartom annak. Manapság majdnem minden ilyen nyomozós történetben van egy fura zseni, aki nem érti az embereket és azt a társadalmat, amiben él, viszont ezt ellensúlyozva egy IQ-bajnok, akinek teljesen természetes dolog feltörni egy számítógépet vagy több száz oldalnyi dokumentumot pár perc alatt elolvasni.
Az újságíróval kapcsolatban is így vélekedem. Igaz ő neki nincs problémája az emberekkel, de valamiért nem igazán egyedi. Hiányzik belőle valami, amitől tényleg nem mindennapinak mondható.

Érdekességek

Kétszer is filmvászonra vitték a történetet. 2009-ben Niels Arden Oplev rendezésében, 2011-ben pedig David Fincher-ében. Svédül szó szerint a címe azt jelenti, hogy Férfiak, akik utálják a nőket.